Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet létezik Ő is, aki többre képes az embernél.
Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a ʜᴀɴɢ,   hogy a ᴄѕᴇɴᴅ,
hogy a ғᴇ́ɴʏ,   hogy a ᴛűᴢ,
már nem vigyáz e cseppnyi ғӧʟᴅʀᴇ,
s el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország, hogy láss csodát egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem.
Hallom hangjait, és el nem érem.
ott a tenger,

itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még.
Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni.
De a jel ami szól,
de a hang ami hív,
még nem mond semmit meddig érek.
S lesz-e út, hogy visszatérjek?

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország, hogy láss csodát egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem.
Hallom hangjait, de el nem érem.
ott a tenger,

itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom,
nekem itt vannak álmaim…

/Sztevanovity Dusán/